Befalazás a középkorban: Miért volt ez a kegyetlen büntetés?

A befalazás a középkor egyik legkegyetlenebb büntetési formája volt, melyet a legsúlyosabb vétségek elkövetői számára tartogattak. A büntetés lényege az volt, hogy az elítéltet élve befalazták egy szűk helyre, ahol éhen halt. A kegyetlen középkori büntetésről szóló teljes cikk a Liked.hu-n olvasható. Ez a módszer rendkívül lassú és kínzó halált okozott, emiatt tartották a korabeli hatóságok elrettentő erejűnek. Gyakran a bűnösök mellett áldozataikat is befalazták, ezzel is fokozva a tragédia súlyát és szimbolikus jelentését. A befalazás alkalmazása mögött a korabeli társadalom erkölcsi normái és igazságszolgáltatási elvei húzódtak.

A befalazást általában olyan bűncselekményekért alkalmazták, mint a hazaárulás, a vallási eretnekség, vagy a rendkívül súlyos gyilkosságok. Az elítéltek lehettek férfiak, nők és gyermekek is, bár ez utóbbi rendkívül ritka volt. A befalazás nem csak a testi szenvedést okozta, hanem a társadalomból való teljes kitaszítást is jelentette. A befalazott személy neve örökre gyalázattá vált, és a családja is hordozta a szégyen bélyegét. Ez a büntetés tehát nem csak az egyénre, hanem a közösségre is hatással volt, emlékeztetve mindenkit a bűn súlyos következményeire.