Középkori Vécé Rejtélye: Így Működött a Vár WC 5 Lépésben!

Van az életnek egy olyan oldala, amiről a romantikus történelmi filmekben és sorozatokban szinte sosem esik szó: a WC-zés okozta kihívás. A várak higiéniai megoldásairól szóló teljes cikk a Liked.hu-n olvasható. Pedig a középkori várak tervezői komoly mérnöki bravúrokat hajtottak végre, hogy a lakók számára megoldják ezt a mindennapi problémát, méghozzá a modern vízvezeték és szivattyúk hiányában. A megoldás kulcsa a gravitáció, a lejtők és a folyóvizek okos kihasználásában rejlett, ami lehetővé tette a szennyvíz elvezetését a lakóterületektől távolabb. A várakban a vécék, vagyis a latrinák stratégiai helyeken épültek, gyakran a falakon kívül, hogy a szennyvíz közvetlenül a várárkokba vagy a lejtő aljában folyó patakokba kerüljön.

A latrinák szerkezete egyszerű volt, de hatékony. Általában egy kőből faragott ülőfelületből álltak, amely alatt egy függőleges csatorna vezetett lefelé. A csatorna alját rendszeresen öblítették vízzel, hogy a szagokat minimalizálják és a szennyvíz elfolyását biztosítsák. Néha esővizet gyűjtöttek erre a célra, máskor pedig patakokból vagy forrásokból vezettek vizet a latrinákhoz. A higiénia fenntartása érdekében gyakran használtak gyógynövényeket és illóolajokat a szagok semlegesítésére, valamint a fertőzések megelőzésére. Ez a korabeli mérnöki tudás lenyűgöző példája annak, hogyan lehetett a korlátozott erőforrások ellenére is élhető körülményeket teremteni egy középkori várban.