Vigaszállomások: 2. VH Japán Szexrabszolgaságának Tragédiája

Ázsia civil lakosságának egyik legtragikusabb szenvedése a második világháború alatt a „vigaszállomások” működése volt. A szexrabszolgaság szörnyű valóságáról szóló teljes cikk a Liked.hu-n olvasható. Ezek a helyek a japán hadsereg által létrehozott és működtetett bordélyházak voltak, ahol kényszerítették a nőket szexuális rabszolgaságra. A „vigaszállomások” létrehozásának ötletét Jaszudzsi Okamura altábornagy vetette fel 1932-ben, akit aggasztott a katonái viselkedése a megszállt területeken. A cél az volt, hogy kontrollálják a katonák szexuális vágyait és megelőzzék a helyi lakosság elleni erőszakot, ám a valóságban ez egy szisztematikus szexuális kizsákmányolás formájává vált.

A „vigaszállomásokon” szolgáló nők többsége koreai, kínai, filippínó és más ázsiai országokból származott. Gyakran erőszakkal hurcolták el őket otthonaikból, és embertelen körülmények között tartották fogva. A nők mindennapos erőszaknak, kínzásnak és szexuális bántalmazásnak voltak kitéve, és a túlélésükért nap mint nap küzdeniük kellett. A háború után a „vigaszállomások” története hosszú ideig tabutéma maradt, de az áldozatok kitartó küzdelmének köszönhetően a világ figyelme ráirányult erre a szörnyű igazságtalanságra. A mai napig sokan küzdenek azért, hogy a japán kormány elismerje felelősségét és bocsánatot kérjen a történtekért.